A király beszéde – avagy dadogás mint fogyatékosság

A címmel ellentétben nem filmajánló következik és nem is történelem lecke. A király beszéde című filmet csupán ennek az egy mondatnak az erejéig szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani.

Témáját tekintve a film a dadogó VI. György és beszédterapeutája bensőséges kapcsolatáról szól. A mi szempontunkból a beszédhiba, a dadogás az, ami érdekes. Amikor a különböző fogyatékossági csoportokra gondolunk elsősorban a mozgáskorlátozott emberek vagy valamilyen érzékszervi fogyatékossággal élők jutnak az eszünkbe. Pedig a beszédzavarok, kommunikációs problémák – hasonlóan más fogyatékosságokhoz – hátrányos helyzetet, esélyegyenlőtlenséget okoznak.

A beszédhibások és segítőik országos egyesületében, a Démoszthenész Egyesületben nap mint nap azért dolgoznak, hogy segítsenek leküzdeni a beszédhibákat.

Kevesen tudják, hogy a beszédhibák jelentős része még felnőtt korban is javítható.

A gyermekkor elteltével is fennálló beszédhibák közül talán a dadogás az, amely – a legtöbb esetben – fokozatosan beépül a személyiségbe. Befolyásolja a viselkedést, gondolkodásmódot. Önbizalomhiányt, érzelmi kiegyensúlyozatlanságot, megnehezített alkalmazkodóképességet, szorongást és passzivitást von maga után. Mit tehetünk mi, hogy ezt a szorongást ne erősítsük, hogyan tudunk legalább egy kicsit segíteni? Alább olvashattok néhány jótanácsot.

Hogyan viselkedjünk egy dadogóval szemben

• Kerüljük az olyan megjegyzéseket, mint: „Beszélj lassabban””, „Ne idegeskedj!” stb., amelyek a beszédszituációt sokkal feszültebbé és kellemetlenné teszik.
• Ne „segítsünk” neki azzal, hogy kiegészítjük a mondatait.
• Beszéd közben tartsuk fenn a szemkontaktust, ne érezzük magunkat kellemetlenül, ne tréfáljunk, vagy nevessünk a helyzeten.
•  Amikor mi beszélünk, használjunk kimért és nyugodt tempót, anélkül, hogy beszédünk túlzottnak vagy kevésbé természetesnek hatna.
•  Próbáljuk meg éreztetni a dadogó emberrel, hogy az az érdekes, amit mond és nem az, ahogy mondja.
• Ha a dadogó személy abbahagyja az akadozást vagy folyékonyan beszél, ne mondjunk olyan frázisokat, mint: „Most jól beszéltél!”, „Gratulálok, most sokkal jobban beszéltél!”- ettől úgy érezheti magát, mintha minden alkalommal felbecsülnék, hogyan beszél.
• Amikor dadogó személlyel beszélünk, próbáljunk meg minden pillanatban ugyanúgy viselkedni vele, mint bármely más emberrel. Ezt vegyük figyelembe, ez a legnagyobb „segítség”, amit nyújthatunk neki. 

Nektek van a környezetetekben beszédhibás ember? Ti hogyan segítetek neki?